A szabályozás főkérdése: stabilitás
Egy rendszer akkor stabil, ha nyugalmi, vagy állandó mozgási helyzetéből kimozdítva véges idő alatt visszatér egy nyugalmi vagy állandó mozgási helyzetbe. Mint ebből a mondatból is kiderül, a stabilitást sokféleképpen képzelhetjük el. Lehet korlátot megállapítani a hatás és az új állapot mértékére, (korlátolt input-output stabilitás) lehet a stabilitás a rendszer belső sajátossága, de lehet valamilyen, a rendszerhez tartozó szabályozás eredménye. A stabilitás ellentéte a labilitás, ami viszont bármilyen kis hatásra határtalanul felborítja a rendszer állapotát. A stabilitás a rendszerek irányításának főkérdése.
A stabilitás az irányítás ellen hat, ugyanis minden változásnak igyekszik ellenállni. Ez is könnyen beláthatóan általános jellemvonás, igaz a járművek irányításában és a társadalmi viszonyokban egyaránt.
Ezért a rendszerek bonyolultsága és a velük szemben támasztott igényektől függően egyre fontosabb lesz az ajánlatos stabilitásra és a kívánatos változtatásokra törekvő megoldások keresése.
A rendszerszabályozás problémája csak némi matematikai alapú megfontolással tárgyalható, hiszen a rendszer dinamikájának, változási tulajdonságainak az elemzésével és az abba történő beavatkozással valósítható meg.