A newtoni, Bernoulli családhoz fűződő és euleri lépések után különösen jelentős lett Lagrange-é, annak megállapítása, hogy a legkedvezőbb mozgások akkor valósíthatók meg, ha a mozgás folyamán minden pillanatban egyensúly van a mozgató hatás és a mozgás között, a mozgás veszteségmentes. Lagrangetól származik ennek a feltételnek a differenciálegyenlete, az időbeli és térbeli változás egyensúlyi feltétele. Innen már csak egy lépés volt ennek az alapvető törvényszerűségnek a hamiltoni általánosítása, minden egyensúlyi folyamatnak alapegyenlete, amely nemcsak a közvetlenül megfigyelhető és irányítható világban, hanem a kvantumjelenségek mikrovilágában is érvényes.