Minden előzmény, a rendszerek folyamatairól, a jelek mérőszámairól, a változások tereiről visszavisz bennünket az alapmodell, a mozgás okaihoz és céljaihoz.
A mozgás, mint a rendszerviselkedés alapmetaforája sugalmazza annak a törekvésnek a megfogalmazását, hogy a változás számára az adott körülményeknek megfelelő és az adott célokat követő legkedvezőbb útvonalat keressük.
A rendszerrel kapcsolatos céljainkat az irányítás- és szabályozástechnika egymásba is fonódó eszközeivel érjük el. Ez a technika a rendszertudományok önálló, hatalmas irodalommal tanított és összefoglalt ága, olyan szaktudomány, amire ebben az áttekintésben csak a mi összefüggéseket kereső gondolatmenetünkben utalunk.