A Hardy-terek olyan mértékekkel jellemzett rendszerterek, amelyek meghatározott szuprémumokkal, felső határértékekkel különülnek el a folyamatokat leíró terekben. Ez a térábrázolás történhet a komplex számsíkon, vagy transzformálva az egységkör belsejében és határain, hiszen a választott terek mind a két ábrázolási és számítási lehetőséget magukban foglalják, az idő szerintit és a frekvencia szerintit egyaránt.
A gyakorlatban a körbe transzformált változatot szokták alkalmazni, ami megoldja a végtelenbe futó folyamatok áttekinthetőségi problémáját. A Hardy térben a folyamatok integráljaból képzett mértékek jellemzik a folyamat stabilitását és minőségi mutatóit.
Ez a gondolkodási, matematikai elvontság nehézzé teszi az egyszerűbb modellekkel működő és a gyakorlat számára könnyen érthető módszerekből az áttérést, viszont a nehéz feladatok kezelésére az utolsó három évtizedben ez a módszervilág vált általánossá.
Itt azért szerepel, mert fontos tudni azokról az irányzatokról, amelyek ma a rendszerelmélet alkalmazását befolyásolják. A problémakör további részleteiről a nagyobb matematikai felkészültséget igénylő és szakmaibb beszámolónak szenteljük a XI. fejezetet.