A teret és az időt a világ örökkévaló, rögzített kereteinek gondolták
Közvetlen tapasztalatok alapján ez a statikus tér-idő keret az ismert világegyetem örök dimenzió-rendszereként működött. Ez a statikus világnézet harmóniában létezett a változatlannak gondolt és így őrzött emberi viszonyokkal, a társadalmaknak ezzel a kerettel gondolati síkon is megtámogatott változatlanságával.
A mai rendszerszemlélet és ezzel mindennapi értelmes, kritikai gondolkodásunk nagy vívmánya létünk tereiről a gondolkodás szabadsága.