A problémákat az azoknak megfelelő terekben és koordinátarendszerekben oldjuk meg
A legszemléletesebben a különböző célú térkép-reprezentációkban érthetjük meg a célszerű reprezentáció viszonylagosságát, azaz az adott probléma térfogalmát. Minden esetben olyan síkba vetített tér-reprezentációt használunk, ami áthidalja a föld háromdimenziós gömbformáját.
A leggyakrabban használt Mercator-féle ábrázolás a hagyományos navigációt segíti, az irányokat tartja állandónak, a gnomonikus a mai repülési optimumokat szolgálja a legrövidebb útvonalak ábrázolására, az egyenfelületes ábrázolás meg a területfelosztásokat. A homolosine ábrázolás a területek egyenlőségét célozza. Ábránk utal az Újvilág felosztására VI. Sándor pápa által.
Számos olyan ábrázolást használnak, amelyek a szociológiai-gazdasági azonosságokat mutatják, illetve ezeknek megfelelően torzítják a térképeket.