Minden folyamatnak vannak olyan hosszabb-rövidebb működési szakaszai, amelyekben az állapotok megszakítások nélkül úgy változnak, hogy a módosulás mintegy sima átmenetekkel történik. Ilyen a főzés forralás előtti melegítő folyamata, az emésztés beleinkben, a víz- és energiaszolgáltatások működése normálisnak tekintett körülmények között, vagy a közlekedési eszközök hajtóműveinek folyamatai a vezetés zavartalan szakaszaiban. Azonnal közbe lehet vetni, hogy ezek a folyamatok is állandóan terheltek megszakításokkal. Azokat a műveleteket másképp számítjuk, és másféleképpen befolyásoljuk, azaz az operátor technikai körülményeit másképp kezeljük. A folytonos működési szakaszok ilyen kezelési különbözősége miatt osztályozzuk, figyeljük meg és irányítjuk rendszereinket sajátos módokon. Ezt az is lehetővé teszi, hogy a folytonos folyamatokat a differenciálegyenletek segítségével modellezhetjük, méghozzá olyan függvényekkel, amelyek a folytonosságot a differenciálhatóság feltételeinek megfelelően írják le. Ezek származnak a mozgás alapmodelljeinek matematikai reprezentációiból.