A nagy kérdések: ontológia, lételmélet
Mi is az ember, mi a helye a világban és a maga természeti és társadalmi környezetében? Erről a mai tudomány és rendszerelméletei többet tudnak mondani, mint az egész korábbi történelem megfigyelési és érzékelési törekvése. Elképzelhetetlen, jó harminc nagyságrend, amit számítástechnikai hátterű műszereinkkel átfogunk, időben a lézer-felvillanású attoszekundumtól a szélessávú hullámokat érzékelő óriás- és űrtávcsöves megfigyelések tízmilliárd éveinek távlatáig. Hasonlóak a viszonyok a méretekben, a láthatóvá tett atomoktól, azok részecskéinek detektálásától a világegyetem feltételezett kiterjedéséig.
Majdnem hasonló mai létünk bonyolult társadalmi, gazdasági viszonyrendszere, több mint hétmilliárd egyénenként is különböző ember állandóan vibráló, idő- és távolság-független globális kapcsolata, viszonyaink a többi élőlényhez és a földi természet geológiai, meteorológiai viszonyaihoz.
Egyre több oldalról kérdezik, mi lesz az ember sorsa, ha a gépek minden tekintetben felülmúlják az emberi képességeket? Egyelőre az ember ontológiai lényegéből indulhat ki a válaszunk, annak elemzéséből, hogy az ember az evolúció során az értelem és érzelem olyan bonyolult kapcsolat-terméke, amelyik alapvető jellegéből következőleg eltér minden gépi reprezentációtól.