Mindez valójában filozófia is
Filozófia, ahogyan látjuk a világunkat! Hiszen ebben a bevezetésben is az összefüggéseket emeltük ki, a világlátást pedig az ősembertől napjainkig, ami máris arról árulkodik, hogy ez a kép egyfelől valós, hiszen az adott világban praktikus ismereteket összegezi, másfelől folyamatosan változó. Mi most a mai világlátásunkat igyekszünk összefoglalni.
Ahogy a szaktudományok terebélyesedtek, úgy önállósult mindegyik, de a szükséglet és az igény is megmaradt arra, hogy valami képünk legyen a Nagy Egészről. A modern tudományoknak majdnem valamennyi nagyja élete második felében filozofálni kezdett és ez távolról sem a szenilitás kórjele.
Mai világunkban, amikor az információs óceán majdnem percenként önt el bennünket mindenféle újdonságokkal, és amikor a közvetlen tapasztalat helyett napi tájékozódásként a gépek által feldolgozott eredményeket emésztjük, még nagyobb szükségünk van olyan látási tapasztalatokra, amelyek ebben a sűrűben segítenek tájékozódni. A hagyományos látástudatok, a létről (ontológia), a megismerés módszereiről és kritikájáról (episztemológia), a helyes magatartásról (etika) és dolgok érzelmi harmóniáiról (esztétika) változó tartalommal, de nemcsak ma is használható módon segítenek, hanem elengedhetetlenek ebben az információs vadonban, sokkal inkább, mint amikor felidézett vadászaink keresték a táplálék és a veszedelem nyomait.