A jelek változatos formáit a rendszertudomány ma általában elektronikus jelekké alakítja és a jelátvitel gyakorlati céljainak megfelelően skálázza. Ez a folyamat a modellezés egyik leglényegesebb menete. A továbbiakban tárgyalt viszonylagosságok tudatos kezelése mind megjelenik a jelskálázás és átvitel problémáiban, a mértékek és normák kialakításában.
A jelek egymásközti viszonyai is hozzájárulnak ezekhez a vizsgálandó feladatokhoz.