Ezek a rendszerhatárok általában azok az input-output (bemeneti-kimeneti) viszonyok, amiket meg tudunk figyelni. A vizsgálandó rendszer az input és az output közötti folyamat. Ez a folyamat első közelítésben egy "fekete doboz", amiről csak a két határjellemző-csoport tudósít és innen, ebből a relációból kell számítani a folyamat jellegzetességeit.
Gondoljuk meg, hogy az emberi test folyamatait, szerveink működését milyen hosszú ideig nem tudták feltárni, még olyan nagy gondolkodó, mint Arisztotelész is azt feltételezte, hogy a gondolkodás székhelye a szívben van. Tanulságos a vérkeringés folyamatának felfedezési története indiai, arab és középkori európai kutatók nyomán a tizenhetedik századi Harvey-ig, ahogy előtte a légzés, a vénák és artériák, szívbillentyűk és a pulzus kapcsolatain bizonytalankodtak.
A rendszertudomány egyik számítási alapfeladata a rendszer folyamatának modellezése az input-output mérések, megfigyelt viszonyok alapján. Ezt a feladatot rendszeridentifikációnak nevezzük. Az ábra az inputot, az outputotn és a sokféle közbenső feldolgozási folymatot idézi, a kérdéseket kísérő titkozatos fekete dobozzal.
Természetesen minél mélyebben kell megismernünk rendszerünket, meg kell értenünk működését. A működést matematikai egyenletekkel leírva már "szürke doboz"-ként kezelhetjük rendszerünket, amelynek struktúráját ismerjük, és paramétereit kell identifikálnunk.