Hol húzzuk meg a rendszerek határait?
Minden rendszer, és ebben a rendszeruniverzumban végtelen sok olyan összefüggés működik, amelyeket alig tudunk áttekinteni és kezelni. A rendszertudomány ennek a végtelen feladattömegnek a közelítéseivel foglalkozik. A közelítés első módja, hogy a vizsgálatokhoz és irányítási döntésekhez az adott célnak megfelelően igyekszünk lehatárolni a jelenségeket. Ezeket a részeket a technológiai és fogalmi egységek alapján és a modellezés ésszerűségi szempontjai szerint határozzuk meg. Minden rendszervizsgálat alapja ezeknek a gyakorlati-gondolkodási határoknak a célszerű kijelölése, azzal a tudattal, hogy ezek a határok viszonylagosak. Ezért a rendszervizsgálatnak ki kell terjednie a határolások számítható következményeire, a változó fogalmi keretekből adódó módosulásokra.
A rendszer kapcsolódik környezetéhez. A bejövő hatások, az információtartalommal rendelkező bemenőjelek hatnak a folyamatra. A folyamat hat környezetére a bemenőjelekre adott válaszokkal, a kimenőjelekkel. A vizsgálat célja határozza meg, hogyan határoljuk le rendszerünket.
Egy összetettebb rendszer részrendszerekből épül fel, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik részrendszer kimenőjele lehet például a másik részrendszer bemenőjele. A szemlélő vagy felhasználó sokszor az összekapcsolt, eredő rendszer viselkedését kívánja vizsgálni.