Az alakzatok alapmodelljei átvivődtek az elvonatkoztatott fogalmak világába is.
A kör a körülkerítettség, a zártság fogalmi rendszerében lett alapvető. Ez a forma jelenik meg a kőkorszak tízezer évvel ezelőtti szakrális építészetében és a mindennapi tárolás agyagedényeiben, folytatással a művészetekben, sőt a legutolsó évszázad matematikájában is.
Valahogy így alakulnak tudatunkban az elvonatkoztatások, méghozzá azok is különböző, egyre általánosabb szinteken. Valószínűleg ezek az elvonatkoztazási modellmechanizmusok hozzák létre a művészetek fogalmi rendszereit, a harmóniákat és diszharmoniákat, a stílusokat, a közös és az egyéni jellemzőket.
A szabályozástechnika, amikor az időben és térben a végtelenbe futó, azaz megfigyelésűnkből kieső és szabályozásunk tartományaiból elszakadó jelenségeket vizsgál, hasonló módon jár el: transzformálja a végtelen idő- és térsíkot egy zárt kör belsejébe és ebben végzi el a szükséges műveleteket, vizsgálatokat. Erről többet látunk a szabályozásokról szóló fejezetben.