A jelenségek hasonlóságait két fő-szempont alapján osztályozzuk: az egyik a formai hasonlóság, görög neve alapján homomorfizmus. Ilyenek voltak az előbb bemutatott alaki elvonatkoztatások. A másik a jelenséget leíró, magyarázó törvényszerűség hasonlósága, a homológia. Ilyenek elsősorban a dinamikával kapcsolatos folyamat-hasonlóságok. Ezeknek a reprezentációja elsősorban matematikai, mint a mozgás Newton-egyenletei, az egyensúlyok elméleteinek einsteini megfogalmazása, ezeken belül is valamennyi kémiai folyamat leírása.
A kettő persze nem független egymástól, a hasonlóságok analógiák képében egymásra utalnak és döntő szerepük van a kreatív, újat alkotó, újat felismerő képességben.