Bonyolult rendszerek számítástechnikája
Mint arra utaltunk, a lineáris, illetőleg analitikus közelítés teszi lehetővé a bonyolult kapcsolatokkal működő, valós rendszerek számításait a mátrix-technika automatizálható számítástechnikai alkalmazásával. Bármely valós rendszert olyan bonyolult soros és párhuzamos kapcsolódásokkal kell leképeznünk, amelyek emberi áttekintésre és főleg számításra már alkalmatlanok.
Ennek során a hipermátrixok példájára összefoglaló és particionáló reprezentációk készültek, amelyek a mátrixtechnika alkalmazásával lehetőséget nyújtottak a számítástechnikai gyakorlatban alkalmazott algoritmusokkal történő építkezésre. Az első ilyen reprezentáció a visszacsatolt szabályozási kör mátrix-jellegű alakja volt, ezt bővítették a szabályozó rendszerét és e rendszerekre ható zavarások megjelenítései. A szabályozó rendszerekbe épülnek a különböző minőségi követelményeket, azok normáit számító tagok. Az így felépülő teljes rendszer-reprezentációk ugyanezen technikával kapják a frakcionális transzformálás lehetőségét, ami a már idézett particionális alakokkal biztosíthatja az egyes részelemek és az egész rendszer stabilitását és a rendszerbe épülő további minőségi követelmények megfogalmazását és ellenőrzését.
Mindebben figyelemmel kell lennünk arra, hogy főleg a szuperpozíciót alkalmazó modelleknek mik a valóságtól lényegesen eltérő korlátai.