A robusztus szabályozás tervezésekor figyelembe vesszük a rendszer bizonytalanságait, megadjuk a rendszer egyes paramétereinek névleges értékeit és az akörüli megváltozásaik tartományait. A szabályozót úgy kell megtervezni, hogy a rendszer névleges paraméterértékei mellett a szabályozás optimálisan működjön, de az adott paraméterváltozások mellett ne boruljon fel a szabályozás működése (ne váljon labilissá), és a minősége is még elfogadható maradjon.
A robusztus rendszer a tervezés körülményeinek határáig csak szintén tervezett, nem jelentős mértékben tér el az optimális működéstől. A tervezést a mértékeket számoló Hardy-terek alapján végzik.
Mindezeket a követelményeket általában nem lehet tökéletesen optimális módon teljesíteni, ezért terveznek olyan rendszereket, amelyek megmaradnak a minőségi jellemzők nem nagy változásainak sokdimenziós, tehát sokfajta követelményt ésszerűen kielégítő tartományában.
Az ilyen rendszerek tervezése bonyolultságuk miatt különösen nehéz feladat, ezekhez kell igénybe venni a modern szabályozáselmélet eszköztárát, ezekben a különböző terekbe transzformált szabályozási útvonalakat. A robusztussági tartományok sokfajta alakzatait igyekeznek olyan terekkel leírni, amelyek ezeket a robusztussági határalakzatokat jól számíthatóan és érzékelhetően mutatják.